Ő császári fensége

A mai napra egy másik rövid kis bejegyzést tartogattam még. Úgy gondoltam közzéteszem Chili kutyus egyik legutóbbi képét, mely szerintem joggal indulhatna a flegma olimpián.
Amúgy jó példa ez arra, hogy még játék közben is lehet pihenni

Kapemaker Team – A kreatív közösség

Nemrégiben megkeresett egy nagyon kedves ismerősöm, hogy nézzek fel az újraindult lapjukra. Erre természetesen igent mond az ember. Így kerültem kapcsolatba a Kapemaker Team névre keresztelt kezdeményezéssel. Ez tulajdonképpen (mint az “utóneve” is mutatja) egy kreatív közösség, ahová alkotók tölthetik fel munkáikat (kezdők, haladók, profik egyaránt). Személy szerint igencsak szimpatikusnak találom ezt a próbálkozást, hisz a mai netező közösség jelentős része próbálkozik valamilyen alkotói tevékenységgel. Természetesen számos lehetőség van számukra, hogy megmutassák magukat, ám itt nem csak kontroll nélküli magamutogatásról van szó, hisz a többi alkotó és néző/olvasó is véleményezheti munkájukat, így akár fejlődési lehetőséget is biztosíthat számukra.
(Ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk leni, akkor azt is mondhatjuk, hogy van több ilyen is, de számomra nem elhanyagolható az a tény, hogy Hotaruék csinálják az oldalt. )

A link oldalt is megtalálható a Weblapok menüpont alatt, de azért ide is berakom:

http://kapemaker-tm.extra.hu

Régi ikon mai szemmel

Ugye egy ideje már nekünk is van emtívínk, és bár ez is egy “trendcsatorna” mégis más, mint a többi, nálunk fogható zenei adó. Valószínűleg azért, mert van múltja, markáns arculata és többnyire igényes zenét sugároz a konkurenciával szemben. (Arról nem is beszélve, hogy adták a GitS – Stand Alone Complex-et is, ami önmagában a mennybe lőtte ki nálam őket ) De mindezt félretéve. Amiért igazán szeretem őket az nem is a zene, meg a műsorok, hanem azok a kis vizuális szösszenetek, amik felfedezhetők náluk. (Lézerszemű Bambi és társai.) Ezek amellett, hogy picit elvontak, még humorosak is és a legtöbb valami furcsa hangulatot áraszt. Nem tudom hogyan csinálják, de nekem bejön.
De nem is ez a lényeg, hanem az alábbi két animáció, amire egy haverom hívta fel a figyelmem. Hogy is néz ki a mai fiataloknak az ideális TV Maci?   De talán hívhatnánk őket MC Bear-nek és Maci Rottennek is.

Hónapos retek

Elérkezett az első nagyobb mérföldkő. Pont egy hónapja indítottam a blogomat. Nem kifejezetten mások számára, inkább csak magamnak. Természetesen nem tagadhatom, hogy a magamutogatási lehetőség is motivált picit (férfi → hiú), de ez másodrangú dolog csak.

Szóval egy hónapja. Ezalatt az idő alatt 22 bejegyzés került fel, melyeket nem is reméltem, hogy ennyien (vagy ennyiszer?) megnéztek. Tegnap este pontosan 700 látogatót regisztrált az oldal. Ez nem tudom, hogy mennyire számít jónak, de nem is érdekel. Meg ugye ez nem 700 különböző embert jelent, mivel vannak többen, akik visszajárnak, vagy csak egyszer belesnek és aztán soha többet.

A lényeg csak ennyi: KÖSZÖNÖM!

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekel, amit firkálgatok. Remélem a következő hónapok is hasonlóan aktívak lesznek, és akik eddig szívesen olvasták a dolgaimat, azok ezután is ugyanilyen jó szívvel teszik majd.

Ja! Még el nem felejtem:

Külön köszönet a 700. látogatónak! (Megjegyzem, ő lebukott, hogy kicsoda és ezzel nagy örömet szerzett nekem. )

Éveleji Meleg Marathon

Úgy terveztem eredetileg, hogy az újév első postja valami nagyon lelkesítő és pozitív dolog lesz, de sajnálatos módon közbeszólt az alkohol. Azt most jegyezze meg mindenki, hogy a pálinka egy rosszgonosz! Még szilveszterkor is. Olyan, mint egy hálátlan szépség. Kívánod, nem tudsz betelni vele, de aztán eljön a szakítás és másnap pokolian érzed magad.

Kb. ez történt velem is, ezért azt gondoltam, hogy filmekbe fojtom másnaposságom. Így került terítékre első körben Sacha Baron Cohen legújabb ámokfutása a Brüno.