Mostanában úgy érzem, hogy képes vagyok meglátni a dolgok pozitív oldalát. Nem vak optimizmusról beszélek, hanem arról, hogy rájöttem, így sokkal jobban érzem magam. Nem stresszelek annyit apróságokon. Mondjuk úgy, hogy nem akarok felesleges ősz hajszálakat. 
A legegyszerűbb példa erre a mostani esetem. Mondjuk lehet, hogy erőltetettnek tűnik a dolog, de ez van. Ugye hétvégén volt az Anime Karácsony. Rengeteg ember, meg mifene. Valószínűleg a tömegben sikerült beújítanom valami vírust, úgyhogy jelenleg itthon lázaskodom. Szerencsére a dokinénim szerint valami enyhe lefolyású vírus, de azért zavaró picit. Viszont ebben is megtaláltam a jó dolgokat. Szám szerint kettőt is:
1. Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a Modos cikkeket. Picit úgy is éreztem, hogy átcsaptak a fejem felett a hullámok. Bevallom, elég szarul éreztem magam. Viszont most, ebben a két napban volt időm átgondolni a dolgokat és összeszedtem magam. Valahogy sikerült feltöltődnöm, ami úgy érzem sokáig kitart majd.
2. A másik dolog meg a diéta. Első célom mostanában az, hogy a jelentős zsírrétegem leolvasszam magamról, amit az utóbbi, közel két évben szedtem magamra. Jelentős eredménynek könyvelem el, hogy kb 2 hónap alatt közel 10%-al sikerült csökkentenem a testzsírom (9,8%), viszont még így is sok. 
Az, hogy jelenleg lázas vagyok egyrészről szar, viszont másrészről az emelt testhőnek köszönhetően a zsír kb. magától ég rólam.
‘Álmok és célok’ kategória archívuma
A rosszban is a jót…
december 15, 2009+30%!!!
december 9, 2009Ugye, mint írtam egy ideje nem dohányzom. Ez alapjában véve is jó dolog (azt leszámítva, hogy szerettem cigizi), de ami nagyon fontos, hogy már pár hét után is jelentős javulást vettem észre a teljesítményemben. Mindenki azt mondta, hogy mennyivel könnyebb lesz majd futni, meg lépcsőzni. Hát kérem ez egy BAROMSÁG! (tovább…)
Zöld Paci
december 5, 2009Szóval a jelenlegi legfontosabb célkitűzésem álmaim zöld lovának beszerzése. Nem, nem bolondultam meg teljesen. A zöld paci ugyanis nem más, mint egy motor. Mégpedig egy Kawasaki GPZ 500s. (Team Green) Talán erre sokan azt mondják, hogy régi és lejárt gép, de nekem ő kell és kész.
Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzódom a 80-as évek világához, (Talán mert akkor voltam kisgyerek?) és ez amoci nekem azt jelképezi. Egészen pontosan az 88-93 közötti variáció álmaim netovábbja. Nem riaszt a hátsó dobfék sem. Volt alkalmam ilyenen lovagolni és felejthetetlen élmény, így elhatároztam, hogy beszerzek
egyet. A sajnálatos módon kötelező kiadásaim mellett minden megkeresett forintot egy ilyen dögre rakok félre. Szerencsére egy közeli motorkereskedésben találtam is egy jó állapotú darabot kedvező áron. Ráadásul “kawa zöld” színben. Mondanom sem kell, hogy belelkesedtem, mint egy kisgyerek. Azóta ha arra járok természetesen mindig vetek rá egy futó pillantást az autó ablakából. Olyan érzés ez, mint mikor az ember kisgyermekként meglesi a karácsonyi ajándékát.
Elvetemültségem odáig fokozódott, hogy jelenleg a háttérképem is egy, a kereskedés lapján talált kép a mociról egy hatalmas “Dolgozz, vagy sosem lesz meg!” felirattal ékesítve.
Tehát a motiváció már megvan, “csak” pénz kell hozzá. Az első kétszemélyes utat egyébként egy kedves kollega/barát(nő)-nek ígértem (Siklara), és nem szeretném megszegni az ígéretem.
Álmok, vagy célok?
december 5, 2009Na igen. Ez az a témakör, amit a bevezetőben (Miért blogol a blöki?) úgy fogalmaztam meg, hogy elsősorban magamnak szól, és pár év múlva érdekes lesz visszanézni. Viszont van két másik, picit hátsóbb és elvontabb célja is a majdan ide kerülő bejegyzéseknek:
Az egyik az, hogy elkerüljem vele az ellustulásom. Hogyan is gondolom ezt? Egyszerűen! Megírom a postot a terveimről, aztán kirakom ide és hagyom, hogy a hiúságom dolgozzon. Ugyanis mint minden férfi én is felettébb hiú vagyok, és nem szeretek szégyenben maradni. Ha kikerülnek a terveim és esetlegesen mások is olvassák őket, akkor ez nagyobb lökést ad majd, hogy még jobban hajtsak rájuk. Mert ha ne adj isten belustul az ember (és mint minden igazi férfi én is szeretek lustálkodni) az nagyon égő, ha a kitűzött célt nem tudom elérni. Úgyhogy ez lesz itt a HAJRÁ WOLFI szekció!
A másik dolog sokkal elvontabb és szintén a hiúságomra apellál. Vagyis arra a részére, hogy olvasni is fogja valaki a firkálmányaim. Ha ez így lesz, és sikerül teljesíteni a kitűzött céljaimat az talán pozitívan hat majd az olvasókra is. A mai világban a velem egykorú emberek úgyis csak beletörődnek mindenbe. Ebben az a legrosszabb, hogy nem is mindig az ő hibájuk. Egyszerűen bedarálta őket a rendszer. Nem látnak kiutat, nincsenek céljaik és álmaik, így nincs ami hajtsa őket előre. Talán ha nekem sikerülnek dolgok, az olyan példával szolgálhat, hogy érdemes küzdeni valamiért. Itt persze nem nagy dolgokról van szó, sem nagy reményekről. Nekem már az is elég lenne, ha pl.: valaki innen venne erőt ahhoz, hogy leszokjon a dohányzásról. Szóval ennyi. Azért elöljáróban fel is rakok ide két dolgot, hogy mikre hajtok jelenleg: (tovább…)
